Sokakban ébreszt örömet a fényképezés. Van, aki magát a tevékenységet kedveli és vannak, akiket a végeredmény kielégítő volta hoz lázba. Amatőr fotósok, vagy képzett fényképészek és fotóművészek mind tudják hol a helyük. Én nem.
Azt tudom, hogy kedvenc képeim hétköznapi szemlélettel nem igazán megfelelőek. Közösségi oldalak trendjébe nem férnek bele és sokszor családtagok, barátok is értetlenül állnak lelkesedésem előtt. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy új kategóriába, a marginális fotográfiába sorolom az arra érdemes fotóimat, jelezve ezzel a valójában sehová se besorolható, azaz mellékes mivoltukat.
A témák itt jelentéktelen apróságok, a mondanivaló sohasem erőltetett. Környezetem az, ami képre kínálja magát. Nem megyek elébe, nem keresem a dolgokat, ha lehet inkább észreveszem, vagy a szerencsére bízom, mi az ami megvalósul az alkotásban.