◻️ Na jó .. akkor hát kezdjük a negatívumokkal.
◽ Igen?!
◻️ Nem tudod mit akarok, ugye?
◽ Nem.
◻️ Gondoltam.
◽ Miből?
◻️ Mindig így van, ilyenkor megmakacsolod magad.
◽ Én, soha, miről beszélsz?!
◻️ A fejedről.
◽ A fejemről? Nagyon jó helyen van az ott.
◻️ Éppen ez az: a homokban.
◽ A homokban? Tán strucc lennék?
◻️ Igen az, strucc vagy, egy struktúrált strucc, tojások nélkül.
◽ Hát ez már azért mégiscsak ..
◻️ Igen, ez van, még a hogyan tovább se érdekel.
◽ Hogyan?
◻️ Ugyan hogyan .. ne tettesd magad!
◽ Azt mondod, megalkuvó vagyok, akinek jövője sincs?
◻️ Jövő?! Te magad se létezel, fejed a homokban.
◽ Hát jó .. folytasd csak, te bizonyára ismersz.
◻️ Éppen ez az, sehogyan se ismerlek. Legfeljebb csak egy ismerősöm vagy a sok közül, hiába a közös fedél.
◽ Mert a fedél, az nem számít?!
◻️ Nem az, hogy nem számít, inkább körítés: kerítés.
◽ Á á .. azt akarod mondani, bezárlak, korlátozlak. Netán miattam nem tudsz kibontakozni? Szép kis slamasztika ..
◻️ Éppenséggel nem mondanám, nagyon is hagysz te érvényesülni, mondjuk a konyhában és a takarításban.
◽ Szóval így állunk! Én mi haszna ingyen élő strucc, tojások nélkül.
◻️ Igen, tojások nélkül: se sárgája, se fehérje ..
◽ Ahá .. szóval ide akarsz kilyukadni, sokasodni ezerrel. Zsivaj, nyüzsgő fészekalj .. előre, előre csak úgy .. nyilván?!
◻️ Nyilván? Nyilván a semmibe? Ezt akartad mondani, ugye?!
◽ Nyilván nem így, végletesen, de azért ..
◻️ De azért? De azért elgondolkodol? Pontosabban: nem gondolkodol? Dugjuk a fejünket inkább a homokba?! Úgy nem zavar a nincs, ha már semmi sincs, illetve köztünk semmi sincs?!
◽ Ezt meg hogyan érted?!
◻️ Hogyan? Ugyan már!
◽ Na, gyerünk, ki vele! Értem én, hogy kerékkötője vagyok a haladásnak.
◻️ Haladásnak?! Ugyan már, mindig ezek a nagy szavak. Én csak egy kis megértést, együttérzést várok el, de különben is: egyáltalán hogy juthattunk el idáig, hogy egyedül engem zavar ez az egész?!
◽ Egyedül téged?! Tudod éppen ez az, mindig egyedül te vagy, csak te vagy, aki gondolkodni képes a nevünkben. Teljesen összeaszalódunk. Egy nagy massza az egész, amiben te vagy az egyedüliség, a szenvedő alany, a józan ész, a .. a .. a .. mit tudom én!
◻️ Most dühös vagy?
◽ Igen. Majd felrobbanok, örülsz?
◻️ Örülök? Hogyne .. örülök.