Újításaim valójában válaszok. Válaszok mire? Hogyan is szólnak a kérdések, azok, amelyek burjánzó életünket a megrázkódtatás útjára terelik?
Amikor hosszú időn át fenntartott munkaköröm feladni kényszerültem, fölfújtam magam, mint egy pulyka és elkezdtem újra verseket írni, most már nagyüzemben, ipari mennyiségben, ontva a sorokat, hogy már magam se tudtam hol tartok, merre tovább, csak gyerünk-gyerünk, körmöltem.
Vagy amikor egészségem megrendült, leárazás után, márka díszpéldánya belém oltotta az achillest. Egy új cipő, egyetlen lábbeli, elindította egészen merész, nagy ívű sport karrieremet, már az alkony küszöbén.
Valahogy így, a kérdésekre válaszok adódnak és visszatekintve ma már világos, első esetben eredetileg a Ki, a másodikban a Mi vagyok én(?), lett volna az igazi feltevés.
A kihívásokat a fentiek alapján - mint látjuk - nem annyira a válaszok, hanem a kérdések: az előzményesen mindig ott bujkáló, vagy inkább lappangó(?), jól kiokumulált kérdések felkutatása jelentik az ember számára.
Nem éppen új gondolat.