Tiltsuk be a tapsot?
A zongoraművész Glenn Gouldot zavarta a közönség jelenléte. Bosszantották őt a megismételhetetlen egyszeri pillanatok korlátai.
Amikor férfi és nő fürkészi, hosszan nézi egymást, én azt tartom a kommunikáció legmagasabb, egyben legerőteljesebb megvalósulásának.
Még az álarcok mögül, ahogyan figyelünk kiváncsiskodva, Rómeó és Júlia, addig rendben a dolog, de mi lesz mindebből? Lapozz a végére!
A gondolatok kipublikálása ártalmas cselekedet, valójában nem vezet sehová és az értelem? Az értelem az élő azon képessége, ahogyan eldönti mit és hogyan oszt meg a másikkal. Különös, de igazán ettől vagyunk okosabbak. Tudniilik, hogy titkolózhatunk. Végtelen monológok, drámai csaták a hétköznapok.
Közben Aloe és én éveken át bámuljuk egymást. Amikor összefutunk, egészen el vagyunk bűvölve ennek varázsától.
Tekintete úgy vonzott (raboskodunk egymás sugárzásában), hogy az egész dolog már nem igényelt semmi többletet. Hosszú időn át zajlott ez így.
Köszönni se nagyon köszönünk, talán egy biccenés, nem tudjuk egymás nevét sokáig. Erkély jeleneteink Shakespeare helyreigazításai, tudniillik sosem váltunk szót.
Az évek során már egészen meggyőződésemmé vált, hogy nem is akarok egyebet, mint csupán nézni, befogadni, megbabonázva rámeredni pontosan úgy, ahogyan ő is teszi.
Egyszóval, életem legigazabb kapcsolatának tartom Aloeval eltöltött hosszú-hosszú együttléteimet.
Egy szép napon aztán a jó akarat, Aloé társalkodó nője képében, tökéletesen megoldotta a problémát.
Összeszervezett bennünket és beszélgetni kezdtünk.
Így ezzel mindjárt vége is szakadt boldog emlékezetű csöndes együttléteinknek.