Ördögi kór.
A szerelem "ideig órája" üt elsőt:
tam tam .. szép arcú lány.
Kérdem, mi van odaát, megnyugszol.
Az ő baja nem az én bajom.
Amikor az ember elfeledkezik önmagáról.
Majd jön a tavasz, elnézegetem ahogyan. Félszavakból is ..
Újra meg újra.
Baj lehet belőle, ha túl soká elidőzől.
Nem ismerlek föl.
Éppen hellyel kínáltalak.
Köszönöm, sietek, habár etetnek, itatnak.
Mi lesz ma, nem tudom.
Azt gondolom nem volt egyéb, mint az idők végezetéig lefolytatott beszélgetéseink egyike.
És amikor végre megfogtuk egymás kezét, erre gondoltunk.
Miért baj az, ha az ember meghal, ha élt?
Több száz szirom a levegőben.