A szerelem egy hosszú folytonos vonal, ami egyszer csak megszakad.
Szegény fiúk a hidegben.
Ebben a tarthatatlan állapotban, mintegy újabb fokozat berobbanásaként, óhatatlanul fellobban a vágy a testi kapcsolatok beteljesítésére.
Természetesen szégyelni való testünk, még a legszebb test is az.
Nem valami rettenetes dologra gondolok, hanem arra, hogy a szerelem és a vágy kétértelmű gondolatokat ébreszt az emberben. Vágy, ágy .. milyen közel helyezi el a szavakat nyelvünk.
Ámítás, szemfényvesztés.
Szóval volt ez a két lány, Agávé és Tulipán. Hívjuk így őket, találó.
Az agávé hervatag, ám illatos. A tulipán inkább hétköznapi, ugyanakkor széthajló szirom koszorújában kitárulkozó.
Tulipán és Agávé együtt egész. Úgyis mondhatjuk: kellően visszatetsző képek keletkeznek a szemlélőben.
Említettem a folyton zakatoló gondolatokat: megfigyelném önmagam, de nem megy. Miért van mégis, hogy ebbe mindig belebocsátkozok? Most is.
Jár ez a malom, nevezzük szuzsenak!
Ne tévesszen meg bennünket, ez nem az irodalomban használatos fogalom, ez az én szuzsem. Furcsának tűnik így leírva, kiejtve is. Szándékosan.
A te szuzsed. Mindenki szuzseja.
Tetszik ez a szó nekem: szuzse.
Néha úgy érzem, egészen én magam vagyok ez a szuzse, végtelenített őrjárat.
Inaktiválhatatlan aktivitás, szuzse.
És hol van a szerelem?
Egy szuzse, azután kettő, sőt most már három is. Tulipán, Agávé, én. Minden öntudatlanul, gyorsan zajlik az egész. Az az egész, amiről csak annyit tudunk, szuzse: zakatoló malom.
Lapátolják a szelet egymás elől, de egymás irányába is. A szuzse így egy rendellenesen működő szélmalom.
A szerelem - ha a gondolat helytálló - ebben a közegben működik, széltoló módon, szertelenül.
Úgy mint maga a szuzse.
Persze a szuzse valamin felül ül azért. Mint egyfajta komplementarítás része, próbál beindulni egy mérőberendezés, miközben szuzse itt, amott, de úgy tetszik, felül ül valamin.
Ez a látszólagos rendetlenség, vagy inkább rend(?) .. már nem is tudom, szóval ezt tartja össze a szerelem, nyilván azért, hogy kimenekítsen bennünket az elvárásból, amely szerint a szuzse egy önmagában megfigyelhető dolog kellene, hogy legyen.