Ami a szerelmet illeti, a szerelem mindenre magyarázat. Azt hiszem egész életem ezzel telt el, vagyis ezzel az egyetlen dologgal, a hajkurászással.
Nem tudom hová jutottam volna megannyi próbálkozás nélkül.
Igyekszem egyetlen masszába gyúrni ezt az egészet.
Az emberek általában izgalmasnak találják az életet.
Benne a szerelem számukra kaland, felfedezés csupán. Vagy inkább eszköz.
Olyasvalami, amit szintén meg kell élni, gondolják.
Sose fogom megtudni, mi az igazság.
Lassanként - apró, finom mozdulatokkal - belesilányodok a próbatételekbe.
Az fojt meg, ami előzőleg talpraállított. Tudniillik, az élet.
És ez a megmagyarázhatatlan boldogsággal kikövezet út, mint mondják. Maga a szerelem, mint mondom.
Hogyan is fejezhetném ki világosan? Az egész olyan, mint egy kínosan egyszerű szabály, amelyet még soha senkinek nem sikerült betartania.
Az is lehetséges, hogy az emberek többsége önmagáról soha nem is vesz tudomást. Arról a folyamatos gondolat képzésről és áramlásról, ami szüntelen zajlik odabenn.