Minden a hátúszással kezdődött. De erről majd később. Azt hiszem most elég, ha annyit mondok, jelentősége lesz a dolognak.
Talán az egész ahhoz hasonlítható, mint amikor emberek állnak körül mondjuk egy nagy sziklát, de csak páran vannak közülük, akik megpróbálják azt megemelni, valamiért elmozdítani. Hogy hiszen hajlamosak egyáltalán ilyesmire gondolni.
Önámítás, amikor arra biztatom magamat, legyek én ez a valaki, legyek én a legelső: az, aki ezt végre megcselekszi.
Most mégis erre gondolok.
Abban az esetben viszont, ha kilépnék ezekbe a nem várt irányokba és megvalósítanám a nagy tervet, abból nem adódna más egyéb, mint puszta formalitás, sőt: azok egyenesen a nyers önerotika illetlen új megnyilvánulásai lennének.