Régi ismerős dal

habár éjfél is elmúlt 
holdbéli tájakon 
ringatózik
bujkálni vágyna 
alant millió ösztönöd
s így hölgyében hajdan 
- ami a most nekem -
mára 
megleli létét a báj 

várj csöppet
várj ha mondom gesztusaink
titkaink bazára zárul
szunnyadozva
fonnyadva reánk