Csend és a magány

néha 
bizony
így vagy úgy
elbődül a csend

oroszlánok laza sorban
( engedelmesen )
botladozva üzekedés
reményével utólag s azzal a
különös türelemmel
mi több: birka bájjal
közelítenek
nyüszítve egyenként feléd

lecsapva reád
( read only )
csenevész rontással
romjaidon
ím már maradék bátorságom
( és csöppnyi erőd ) mellőzésével
boldogan ( szintúgy szeretve )
majszolásaim:
majd végletekig a
bennünk megbúvó világ leszel!
( bizalommal irántam )
kirajzolódó képeinkben

ilyenkor érzed
jó egyedül
megtorpan az éj
és elbődül az a bizonyos
csend ( zsoltárok
negyvenegy )

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük