konvojod olykor
oly jó
konvojod oly más
mindenható .. véges voltunk
végtelenített képmása
konvojod olykor
oly jó
de mit művelsz?
azt hogy nem szeretem
és most?
hát persze
mondanád: holnap
nem tudom
na és? én ne?
ez az amit nem értesz
de mesélsz
soká mozdulatlanul
zene izeg mozog
azt akarod
aztán ..
nem tudtam mitől
és akkor?
jó veled ..
veled a részletekben
verem pulóverem
mire te nem válaszolsz
hanem megfordulsz
érzed újra behív és akkor
simogat és aztán
a fejem a comb
a szőrzet a haj és hajlatain
csücsülve
csucsulva leizzadnál de te nem
kocc kocc mama lövésed
minden szavad .. na de most?
örömteli/en valóság
lábad előtt közöd?
dudád dilid
a fogalom eszkalációja
itt minden van kérem itt minden
és hosszú mint ez a zaj
a kavalkád meg a siralom ráz
házad itt hazafelé félúton lázad
piknik az álnok szegleteken
éppen feléd
felém ki?
senki se tart?
búzatáblád araszol nótaszó röffen
ez errefelé a minden
és hétköznapi galambjaink egyike
ekkor
megváltozik
enged .. a légkör ezért érdes
tedd néha kettesbe is!
tudod tizenhat éve
keverünk és ő araszol:
léttel lazítunk sőt lázítunk
te is
de még csak nem is a mieink
mert bárgyún vigyorogva ki látná?
uram ó uram ti renyhék
nem e képek a szebbek?
anyanyelved ó borzalom
a karnyújtás féligazság
ám hirdetem néktek itt
csoda történik: varázsolj! rajta!
varázsolj!
segítség segítség
szorító módban így ni ah
mit tettél? a rohadék
el az útról kb ötvenszer
meghalunk mindez géz nélkül
sikoltás robaj és tűz
ha siránkozás se csábít
nem látod meg az örvényeket
magát a hengert
és hívnak semmiből
legyen oly szíves
ez az őrült: körbe körbe jár
eressz már el!
hallottam halottak hullanak
lám oszlanak elnézést
így vagy úgy érted
te vagy az oka vagy én
de akkor meg bolondokkal
barátkozunk
szegény szegény kavicsom
tér torziója teremtőd
éppen ezért nehéz őt kikalkulálni
hajnali szürkületben végleg
ez lenne tanulság?
az éjszaka és micsodáink
tudás a tudással
de aki ennek az ellenkezőjét
állítja az beborít
már biztosan kipöccent
megkínozzuk
szörnyen megöregedve űzöm el őt
Mozart ma bájos
tökéletes sáros udvarán a télnek
mint a kutyát
hol is tartunk ma?
igen igen megvan
dúrból mollból sírból
herceg a pompás
csak ennyit tud?
ámul nézve hallgatod
esik midőn ritkán játszik
akadozva egy bechsteinen
lényegében közösség
jössz cipelj cipellőd akadály
nulláim zárulnak eleged?
filmbeli? valódi?
szeretem
fordulj csak el!
ez most már baktat
van tüze?
na és?
ott van a csaj van tüze annak
annak ha van
segítség segítség segítség
persze ő az
azért irányából érkező
három négy és
igen jöjjenek
na adj kicsit
adj inkább nagyot
viszonyítva ez nem túl sok
ó Uram éhes vagyok
hogyan? testvér elmondja
hogy emberiség művészet és
ideológia kell ide hogy a
szájban olyan mint szabódás
kamera előtt
minden négernek
van legalább egy puskája
tudod ezek az alkotmány csírái
ráadásul irokézek
felbúg ha elszabadul
nem a te hibád
ígérem nem eszel meg
módszereid? ha tökéletes
azaz ha szeretlek
vigyázz meggyújtom
nyúl gyúl és kérdés
ez a verszáji út?
mi lesz? mi van? menj francba
műhiba
gyerünk felé
feküdni már
itt minden ég lassacskán
kuss figyelj odaadom felét
tábor ritmusát hallod?
innen a választék
módja közepes fiatal
pofa be!
odalenb ötven a millió
haver na gyerünk
mi ilyenek vagyunk
a ritmus a lényeg a ritmus!
ezerbe lesz ma jó a többi üldözöm
vétel sivatagi rab
tegnapi
egész jó marha
hideg van emlékszel?
az van - ritmus - na feküdj már le!
gusztusos lényem
majd én
hül a kávéd megütöm
oltalom
várj kicsit
ez esős hónap
telik az idő
jól vagy? köszönöm
szebb lenne húsod húsom
húsod most pedig
téma szerintem
az ember és nem a hit
jön
pofa be
rattan tata
kot kot kotkodács
ne hagyjanak itt puff puff
erős undort érzel
mint mi: belső
szerveim
lehet
igaz
szerinte
van
benne
férjedből is
mint kitalált tárgyaink
osztálya vagy ő
ha bolonddá igazít
konvojod olykor
oly jó
konvojod oly más
mindenható .. véges voltunk
végtelenített képmása
konvojod olykor
oly jó
/ Godard - Weekend /