száműzött talán
a pokolban?
szintén nem azzal a szándékkal
hogy mondván
felhasítom beleimet
ennyire siettetve a véget
ha csak egyetlen szó utalna is
ha valóban azt gondolnám
bár már nincs értelme mostanra
hiszen ellene vall
akiket nagy tisztelet övez
pólusain át a fény faragó hév:
lelkületem
és Íszaiosz szép kelevéze
a híres kelevéz!
mítosza messzire szállva
egy mozdulattal
ha már nem térsz vissza se sem a
harakiri emlékezete
de más baj
se ütés se vágás se
talán Íszaiosz legendája a
vízözön és az az önös
koktél az égből
amiket te kiheversz és
szép emberek viszont inkább
betegséget színlelnek de én nem
tudom mi ez és félek a tegnaptól és
attól hogy
nem ez az első kétség
embereinkért
akik inogva szállva
ha már mondani késő habár
teljesítve éjszakáink
gonosz örömeit