éjszaka trükkjei mi csendben ülünk
tagadunk maroknyi eső csábít dacol
fényei hőcsövek halkan kikapcsolja
semmi tényleg semmi sincs alant ám
hölgyem annyira suttog s kiszökkel
éjjeliőre kattog ő vagy ők de csak
a közelben mint tükör tömören vagy
túl világosan ezért szelleme üvölt
és áttették helyem komolyan véve a
kérkedő búcsúcsókról lebeszélve ha
haszontalan fal mellett a folyosón
ahogy az oly sűrű hajnalon túl ama
múzeumokban a végesség üdvei által
egy idő után arcodba mosolyog lásd
primitív kocsonyák mind tüsszentve
hogy a bajszos Jézusom térdei és a
távcső lógnak fejében kegyetlenül
ami úgy tesz mintha törődne vele s
neveznél valakit úgy mint parazita