itt laktam és éltem
a föld nevű
bolygón
hajnali órán
éj közepén
délben a tájon
lankadt délutánon
újra és újra
járva hasztalan
és itt laktam és éltem
szakadatlan féltem
tétova álmos
lomhatag
sok színes emlékkel
múlttal némi
kellékkel
kifordult üres
zsebekkel
hol az óra
már annyira lüktet
annyira jár
hogy
fanfáros léte
holdamnak - habár
ekkor már nem létező -
nem száll vissza
sem érkezése
sóhaja sincs hiszen
sehol se volt
soha
csupán
a lehelete
itt laktam éltem
a föld nevű
bolygón
hajnali
órán
az éj
közepén
délben a tájon
lankadt délutánon