a nő
akit a férfi
szeretett
te voltál
te voltál a csend
a szóródás kifelé és a mélabú
míg él a bú
te bizony
mindvégig ott
legbelül te voltál
csókod?
csókod a szerelem maga
maga a szerelem babrál ajkamon
mint ajkad vértől duzzadó
megengesztelődése
talán a tél
talán a tél hevíti szívem
a tél az ami talán nem is olyan rég
szívemet hévvel borította:
vágy és hév együvé kalandozik sebesen
így hát
az utazás
reptér bolondos ege
a fellegek
európa diszterén
az éj első mámora szőke
csintalan és neked is
nekem is
könnyebbség a vágyakozás
de te magad
te magad ismered
azt ami fáj
és közös bennünk de
bensőnk mégse
mégse ugyanúgy hiszen
valami félrelép
álmaid talán
más az istenünk
téged szerettelek
téged szerettelek
csak téged
de te az amit
én bennem látsz csupán árny
az nem én vagyok
hanem az ami lennél
a vágy
az vagyok én
és az vagyok én
aki téged meglát az éj
csillagos forgatagos
mélyén a nép
a mulatság
hej hó ha nézlek
nem hiszek én
ilyen nincs
meg aztán voltatok ti
akik fogtátok
fogadtátok énem
víg özönén víg voltom
az ágy és ágyék
zen örömét
a feeling és más testeink
lepusztuló félben lévő
elhalványodásait
ekkor viszont a távoli
a régi énjeik azok az ének
akik látják
látjátok szépeim
ők azok
ha elhasalsz
ha herdálsz
várnak az égben
az ég első órái során
követed küldöd
elvársz
de nem nem tudok válni
ellenállni
mars megállj én velem
ám élj ha élsz
az az én bőségem
az én vérem az
hogy felbuzog benned
dac és dac
ellene ha feltámad
más életünk a kéj íme a
kéj órái jövének el az éned
már nem az éned
és a lelked
már nem a tiéd
enyém tiéd
kié?
már megint
már megint egy utazás
kaland az élet
hajnali órán törve ránk
pallosa lesújt
de csitit a vágy ha
csókocskáink lassítva közlik
közlik és osztják
a megálljt