Megelevenedéseim

egyúttal
megelevenedéseid
hamu hab háború és az éden
mit réges régen elfeledni 
véled elhatároztam
íme
nincsenek
már ma velem

hanem az
ösztöneikre valló 
ellenérzéseink szemben szinte 
valamennyi széppel széppé
lehetne még
mondtad sóhajtottad
sóvár
bolondult
aggyal lobbal

ám ha már
feledésbe merül múltunk
derült didergő ész és talány 
gondolom
fáj ha mondom
add ide végül 
add ide újra
add újra nékem
mély éji pillantásod
hitvány tekinteteméül
te lány