ezt abba kellene hagynom
hiszen
ha nem hajlok
megnevezni
kimondani se nagyon többé
dolgokat nevükön
ez akkor
aztán meg az egész
a fék a jég a zaj
és tudatom bizonyosan
hiányzó pontja
mind ami az embernek az a pillanata
mikor ó jaj
már elrepteti mámor
az énem
a fénylő talányom és magányom
a roskatag lélekkel előálló
kába lét
amit se én se ő
se mi magunk se tudjuk már
amiről
mi magunk se tudunk már
azt ádáz kegyetlen
ámde szelíd énemhez hogy
valami módon bár
hozzá csatolni kell akarnunk
de hidd el
se sajnálja akkor senki
és soha senki nem sajnálja azt többé
ezért hát vidd el