Alkimista ösvények

álmodom még szebbről
vágyva a tökéletest
titkok titkai felé nyújtom kezem

megjelölöm az utat
bár vissza nem jutok soha
vonzza szemem a láthatár
a mérhetetlen idő kerekét
taposnom muszáj

megfakul minden ragyogás
vad színei eltünedeznek
de kezem alatt újjá születik ma minden

mert amint leszáll az éj
a csodák kertjéből kihajigálom
az alkimisták szürke rongyait