Küldenélek

az még világos
későn ostobaság nyíló virágain a képed
és csak küldenélek
magam felé vett cirádákon át

vadvirág örömzenélek
viaszomra szaladt alvadt utcákra szelíden
és csak küldenélek
a természet ittlét nyoszolyáihoz

én magam izgágán
markodba fogom
 egy baráti mosolyom
és csak küldenélek
sebesen folyó határához